Szerelem nevű ízé..

Ugye milyen rossz és szörnyű, hogy a szerelmet nem mi irányítjuk hanem ő minket...

Amikor megfogadod, hogy soha többé nem leszel az, aztán azon kapod magad" Basszus Ámor nyila megint megtalált"

Talán már alapvető dolgok ezek, de egy esés után nem az...Magadat ostorozod, hogy megint egy olyanba vagy szerelmes aki észre se vesz...

Elkezdesz gondolkodni, hogy mi lehet az ami miatt pont ő...de sehogy se jössz rá. És hogy miért nem? Mert pont ilyen a szerelem amikor megmagyarázhatatlan okok miatt szereted... nem a haja, a szeme vagy bármi másért....

Édes álom..

Az álmok megejtése miért olyan nehéz?! Vagy mégse?!

Többször is álmodtam mostanság a gyermekkori szerelmemmel. Nem rossz, csúnya vagy kellemetlen álom, nem ez határozottan kellemes volt ahogy a többi is.. Rég láttam már és nem nagyon tudom, hogy mi van vele. Az se lehet az oka, hogy rá gondolok és ezért álmodok vele, mert nem vagy lehet hogy tudat alatt? Van aki azt mondja, hogy azzal álmodunk aki ránk gondol, nehezen tudom ezt elhinni, de nem ellenkeznék ha most így lenne. Sok variáció megfordult a fejembe, de nem tudom, hogy melyik lehet az igazi..

Rossz elmélet vagy talán mégse?!

Talán isteni jelnek kéne hinnem azt, hogy távolodok egy olyasvalakihez akivel még elég közel se kerültem? Nem tudom mit gondoljak. Azt mondják sokan, hogy a sorsunkat mi alakítjuk, de ezt most nem lehet. Ezért talán ez a kis rész az életemben előre meg van írva. A szívem választottja helytelen " döntés volt és csak el kéne felednem. Ha valaki erre tudja a megoldást az kérem szóljon most! Erre vajon miért nem írnak fel receptet? Könnyebb lenne úgy a szerelem. És mikor ezt az előző mondatott leírtam döbbentem rá, hogy ez nem csupán egy szimplán tetszés dolog, nem nem ez ennél több... Szörnyű és fojtogató érzés kap el ha rá gondolok és akkor is amikor ezeket a sorokat leírom(begépelem). De elviekben a remény hal meg utoljára és hiába akarom, erősen akarom, hogy kitöröljem a gondolataimból annál inkább nem megy...

Nincs címe a bejegyzésnek

Néha, amikor az ember elgondolkodik mi a legnagyobb gondja, problémája akkor minden kis dolgot észre vesz kivéve a legnagyobbat. 

Lehetetlen "küldetés"

Nem biztos, hogy a megfelelő szó rá a küldetés, de most már mindegy. Ritka dolog, az amikor egy olyan embert vársz minden egyes nap, akit tudsz soha nem lesz az életed része. De te mégis mindennap várod, hogy lásson, hogy köszönj, hogy beszéljetek, mert az a pár szó is képes csodássá varázsolni a napodat. Aztán rájössz, hogy ennél több úgyse lesz csak a képzeleteidben. Mégis olyan jó úgy álomban szenderedni, hogy ő az utolsó gondolatod. 

Nincs címe a bejegyzésnek

Ismét egy újabb nap eme szép országunkban. Ma boldogan keltem fel, azzal a gondolattal, hogy ma végre egy olyan dolog teljesül amire régóta vártam, de mégse egy olyan hűha dolog. Azt hittem, hogy könnyebb lesz a dolog, de tévedni emberi dolog... Azt hittem, hogy ma végre állást kapok vagy valami olyasmit, de reménytelen helyzetem most sem változott... Lehet, hogy ez olyan nagy kérés? Vagy túl sok az elvárásom? Nem tudom a válaszokat, de mintha régebben amikor kicsi voltam mindig, csak azt hajtották volna, hogy " magamnak tanulok". Ennek megfelelően tanultam is, de nem azért, hogy ne találjak munkát...